Jól esett ma az esővel együtt sírni…
“Régóta kíváncsi voltam, hogy tényleg olyan mosolygós és vidám vagy-e az életben, amit mutatsz.”-hangzott egy tegnapi mondat.
Elég rosszul aludtam, kora hajnalban ébredtem, ebédet és teát főztem, mire ébrednek a lányok, ez meglegyen-gondolta anyai szívem. Majd visszabújtam a sötét melegbe és kedvesen altató gondolatokkal repkedtem. Kicsivel utána zuhogó esőben irány a suli, aztán tenisz. A fejem tompasága folyamatos, az esőt figyeltem az úton, egy sárga busz belassított a külvárosban, ami most nagyon jól jött, mert tudtam az esőre figyelni. A tenisz sátorban pedig új hangok, az eső cseppek hangos, zuhogó kopogása kísért. Egész különös élmény volt. Mivel hétfőn és kedden többnyire csak online dolgozom, de betegség miatt 11-es lemondás volt, így volt időm lassan haladni hazafelé. Az eső talán tompult, de már éreztem, és tudatosan vártam, hogy ami az égből esik, zuhog, az felém tart, hamarosan megérkezik hozzám és megmutatja nekem egy új fajta minőségét. Ahogy parkoltam az utcában, újra meghallottam a betonfúró hangját, ami megint hajnal óta nekem ‘dalol’ és ma nem tudtam viccesen felfogni. A maradék kávét - miközben a bejárati ajtót nyitottam - a kezemre meg mindenhova kiöntöttem. Ez mind semmiség, de azért annyira most pont elég volt, hogy azt mondjam, na most akkor offolok egy órát. Elkezdtem egy podcastot hallgatni, amiben egy mondat élesen szíven ütött, és bár hétköznapi értelemben ez is lehet semmiség, de ahogy az eső is betelítette a pocsolyákat, most bennem is túlcsordultak az érzelmek és kiömlött. Jó volt most mélyre belekerülni, bár hideg volt, most kellett ez a lelki fázás…Kár, hogy nem volt lenémítva a telefonom, igazából maradtam volna még ebben a megkönnyebbülő-síró állapotban. Jól esett ma az esővel együtt sírni, fázni a “semmi”-n, a “van”-on, a ‘mindenen’, hogy aztán újra visszaérkezzek IDE. Ide a zajba, a fejfájós tompaságba, a jóleső fáradtságba, hogy kisírt szemekkel is azt tudjam mondani, igen, van ilyen állapotom is. Megengedhetem magamnak ezt is. Hisz öröm, mint semmi a világon, nincs ellenpont nélkül. Így értékes. Így Egy. Teljes.
