Normális, hogy nem tudom egyedül megoldani a nehézségeimet?

Nagyon pörgős, sűrű napok vannak mögöttem, és sok fontos, nehéz témát hoztak magukkal a hozzám forduló emberek.

Az egyik jellegzetes és visszatérő kérdés ez volt: Mondd meg, hogy normális, hogy ezeket ( a traumákat) nem tudom egyedül megoldani, feldolgozni? Más olyan könnyedén túllendül dolgokon. Én miért nem?

Ezeket a kérdéseket általában megelőzi egy olyan hosszabb ventillálás, amikor kiderül, hogy halálos vagy súlyos betegség, függőségek, párkapcsolati krízis, évek óta tartó bántalmazás vagy munkahelyi probléma áll a háttérben. Olyan fiatal nővel is beszélgettem, aki miközben most várandós, az elmúlt évek 7 halál, veszteség és alkoholista bántalmazó szülő élményét igyekszik feldolgozni.

Hogy ez normális-e?

Csak azt tudom, hogy ebben az intelligens, online, túlcivilizált világban egyszerre van jelen magány, a brutalitás, az “őrület”, a talajvesztettség, céltalanság a rohanás a semmibe, és ezzel párhuzamosan egyszerre jelen van egy pozitív, élet- és emberközpontú irány, változás, változtatás iránti igény, cselekvés is. A nehézségek ellenére és azzal együtt egyre többen az előbb felsorolt “őrületet” igyekeznek magukban, maguk körül felismerni és gyógyítani és közösségi szinten is a jó dolgokra fókuszálni.

Szerintem mindig is működött ez a két ellentétes erő, és ezzel itt és most van dolgunk. Egyéni és közösségi, csoport szinten is igenis lehet és szükséges is tenni.

Mi más lenne az emberi élet célja, mint felismerni a világot és az embert működtető erőket, energiákat, a múltból eredő és ható történeteket és megtanulni ezek ellenére és mindezekkel együtt JÓL LENNI. Mi más lenne az emberi élet célja, mint ezeket a jelen szűrőjén keresztül -gyakran rengeteg izzadsággal és szenvedés árán- megnézi, megérteni és végül dönteni a változtatás mellett: elfogadom és tudomásul veszem, amik eddig velem történtek. Kész vagyok ezekkel szembenézni -mégha tudom is, hogy ez nehéz és fáradtságos munka lesz - és mától legalább egy kicsit jobban, jóban akarok lenni. Most, Ma választhatok. Mindehhez idő, elszántság, pénz, kitartás kell, mert az önismereti út nehéz hegymenetekkel teli. Mégis, minden lépésben benne van az öröm is, a sokszor kicsinek tűnő, de összességében hatalmas értékkel bíró megkönnyebbülés. Ha már ma egy kicsit jobb, kicsit könnyebb, kicsit vidámabb a napod, már megérte. Mert mi másból áll egy nap, mint pillanatokból, amiknek a jelentéséről te dönthetsz!