Mi értelme lehet az életednek?

Aki tényleg nagy nehézségből jön, őt az vitte előre, hogy nincs más választása, mint megindulni. És ez hatalmas hajtóerőt ad. Nekem is ez adott hajtóerőt annak idején. Semmi sem adott ekkorát szerintem az életben. Azért nehéz bármi nagyobbat megugrani, mert nincs ahhoz hasonló erő, mint amikor a nehézségből ki akarsz végre szabadulni, és meg akarod változtatni az életedet. Amikor viszont megteszed, újabb akadályokkal találkozol, mert újabb nagy kérdéseket vet fel. Hogyan szoksz bele az új életedbe, hogyan viseled, hogy megváltoznak a kapcsolataid, hogy családi, baráti, környezeti szinten igenis veszteségeket élhetsz meg? Szóval abba beleszokni, azt megtanulni, hogy ne csússz vissza, hogy stabilan jól legyél, na az még a kőkemény munka. Én ezt a kőkemény munkát segítek véghez vinni - mert ha valamiért érdemes dolgozni, az a saját életed, aminek van értelme!

Szakemberként  mindazt a tudást, szakmai tapasztalatot és az életbe vetett töretlen hitet átadom neked, amit eddig megtanultam és saját bőrömön megtapasztaltam. Az önmagunkba fektetett munkában, a bátorságban és a változás erejében hiszek. Több, mint 8 éve segítek azoknak, akik nem találják a lábuk alatt a talajt és meg akarják szilárdítani azt.

Az élet mindig intenzíven zajlott körülöttem, mert kíváncsi, nyughatatlan természetem sohasem hagyott kérdések nélkül. Ennek köszönhetem, hogy sok mindent megtapasztaltam, trauma traumát követett, szélsőségek, összeomlások sora, egészen addig, míg eljött egy pont, ahonnan nem volt tovább. Leértem a gödör aljára és összeomlottam. Apám öngyilkos lett, elváltam, és mindez olyan súlyt nyomott rám, hogy nem csak azt nem tudtam, van-e tovább, hanem hogy van-e bármi értelme egyáltalán tovább küzdeni. Folyamatosan magányosnak, céltalannak, rosszkedvűnek, szorongónak és fáradtnak éreztem magam lelkileg és fizikailag is. Alig tudtam aludni, enni, és már semmi sem okozott igazán örömet. Úgy éreztem, hogy minden értelmetlen és nincs erőm tovább élni.

Ekkor hoztam egy bátor döntést, magam mögött hagytam az addigi munkámat, a biztonságosnak hitt otthonomat, a régi életemet és kiléptem az ismeretlenbe. 

Egy ember hitt bennem igazán akkoriban, és ez az őszinte kapcsolódás olyan hajtóerőt adott, hogy képessé váltam arra, hogy rálépjek a saját utamra. Újraterveztem az életemet és elkezdtem az emberekkel beszélgetni a nehézségeikről beszélgetni. Ennek már több, mint 8 éve….