Merre menj a ködben?

Lassacskán, ködösen indul 2023. Ősi bölcs megfigyelés a természet jelenségeit analógiásan az életünkben is megkeresni, ez rengeteget tud segíteni a dolgok mibenlétének megértésében. Híján vagyunk a feddhetetlen és megkérdőjelezhetetlen sorvezetőknek, a biztosnak vett szabályoknak és magyarázatoknak, de ez egyike azoknak a tanításoknak, amiben bízhatunk.

Egyfajta 0. évszakban vagyunk, se nem tél, se nem tavasz, valami kettő között lévő fura, új és még ismeretlen állapot, amihez hasonlít. Elkezdjük a napokat, de gyakran álmosan, fáradtan, motiváció híján, ködösen. Hiába akarunk messze látni, a felhőpaplan ráül és betakarja az eget, vagyis nem engedni, hogy a MOSTnál messzebb lássunk.

A ködben nincs távlat, perspektíva, se nem ragyogó nap, fények és meleg. Egyfajta félig alvó állapot, mintha állandóan rajtunk, felettünk lenne egy olyan takaró, ami bár segít, hogy ne fagyjunk meg és életben tart, de mégsem tudjuk levetni magunkról, hiába akarjuk. Valahogy cipeljük magunkon, magunkkal, bárhova is megyünk, egyben szükséges de terhes, korlátozó is.

Mit lehet ezzel a természeti jelenséggel, ezzel a lelkiállapottal kezdeni? Mit lehet a jelenlegi átláthatatlan helyzettel csinálni? Van is, nincs is. Látok is meg nem is. A csiki-csuki helyzetben a KIVÁRÁS, a TÜRELEM és a legfontosabb, a MEGFIGYELÉS. Csak egyszerűen vagyok a dolgokkal, figyelem, igyekszem nem zsigerből reagálni, ahogy eddig. TUDATOSAN FIGYELEM AZT, AZT AMI VAN.

Nem fecsérlem az energiám, nem csapkodok, nem kapcsolok gyorsúszásra de nem is rohanok el előle. Tudom, hogy a dolgok úgyis, anélkül is változnak a maguk természetéből adódóan, hogy én akaratlagosan és erővel beavatkoznék. Ezért amikor köd van a természetben és ennek hatására, ezzel párhuzamosan az életemben, akkor ebben a “senkiföldje állapotban” egyszerűen igyekszem ”csak” LENNI azzal, ami van és minden sejtemmel ezt engedni, hogy áthasson.

Megadom magam ennek az állapotnak és ezzel együtt egyszerűen el fog tűnni az erőlködés, amiről tudom, hogy úgysem vezet sehova. Megadom magam ennek az állapotnak és hagyom, hogy a saját belső tudásom valami olyan felsőbb vezettetést adjon, aminek a helyességéhez, igazságához nem fér kétség. Megadom magam annak, ami van és a bennem lévő bölcs erények, a kivárás, türelem és megfigyelés majd eloszlatja a ködöt.

El fogja oszlatni. Nincs kétség. Nincs más dolog ezzel, mint tudni, hogy  van, hagyni, engedni. És majd csak a megfelelő pillanatban aktívan cselekedni.

Szerdáig csak azzal fogok foglalkozni, hogy ezt a ködöt figyelem. Csütörtöktől pedig útitársak csatlakoznak hozzám, indul a munka. A beszélgetések során tudatosan megfigyeljük együtt kinek-kinek az egyéni ködös állapotát, helyzetét, és felfedezzük, kitálaljuk, hogy amikor eloszlik, hogyan, merre induljon tovább.

Ha most te is ködben tapogatózol és nem tudod merre tovább, kétségbeesés és kapkodás helyett keress, válassz magad mellé valakit, a megfelelő pillanatban!