Kell? Nem kell?

A ‘kell’ mögött legtöbbször ott van a kényszer, a kötelező, a nincs kibúvás érzése.

Ezt nyomatták, nyomatják otthon, az oktatási intézményekben, a munkakörnyezetben és így szervesen beépülhet a kapcsolati rendszerbe is, ami hatalmas károkat okozhat.

A lehetőség, a választás ehhez képest sokkal szabadabb életet kínál. Szabadabbat, amihez a legtöbben pont a felsorolt okok miatt nincsenek hozzászokva. Ez pedig olyan belső és külső konfliktusok forrása lehet, amit bizony nehéz kibogozni és megtalálni az első csomót.

Mert az önfelfedezés olyan kalandtúra, ami hegymenetekkel, csontvázak kiásásával, szomjúsággal és kimerültséggel járhat. Ráadásul kezdetben nincs vagy csak kevés edzettsége van hozzá az embereknek és valóban sok kényelmetlenséggel is járhat. De ezzel párhuzamosan folyamatos fellélegzést, új lelki megküzdéshez szükséges izom erőt, értelmet, könnyűséget, örömet és magabiztosságot is ad. Ez az igazi otthonosság érzés, ahogy a ‘kell’ kényszere után folyamatosan a lehetőség nyitottsága tárul fel, ami új(ra) életet adhat.

Ezért mi lenne, ha most kivételesen nem újabb szabályokat választanál magadnak, hanem inkább megfigyelnéd azt, hogy milyen vagy akkor és úgy, ha csak lélegzel és csendben vagy egy picit. Mondjuk 3 másodpercre…