Fájás

Hogy tud fájni

egy hang, egy szó,

egy elmaradt érintés.

Zsebembe teszem kezem

és megyek tovább?

Sírok előbb picit,

majd belélegzem a füstös levegőt

és azt hiszem, kicsit és halkan észhez térek.

Tovább gördül a pillanatba zárt idő

és valahogy eltelnek így órák,

utólag tudom,

több, mint kellene,

több, mint amennyit érdemel.

Edződni ezen nem fair! -kiáltom sírva, vinnyogva az égbe fel.

De senki nem hallja és nem is válaszol.

Mégis kicsit beszélek tovább, félhangosan,

kicsit őrülten.

S miután kiürül valami,

a szeretethiányból a feladásba,

tovább nyugszom.

Egy friss takaróba bugyolálva

mumifikálom most magam.

Hátha így közelebb kerülhetek a millió éves csillagok bölcs, elfogadó állandóságához.

Hátha.