A figyelem és a könnyedség ellebbenti a fátylat

Az élet nagy titka, hogy nincs titok. Fátyol ugyan fedi, fedheti egy időre, de ahogy a tudatosság útján haladunk, a figyelem és a könnyedség- ha kitartóan gyakorlunk, ellebbenti a fátylat és minden feltűnik.
Ez a személyiség kibomlása. Amikor már értjük, nagyjából feltérképeztük, hogy honnan jöttünk, mit kaptunk, mi van a kollektívben, a családi történetünkben és az egyéni életünk sorskönyvében. Amikor ezt a térképet kiterítjük és megnézzük, milyen úton jutottunk ide és hol vagyunk most, életünk, a térkép melyik pontján. Itt elmélyülve jó, ha megállunk, körbenézünk és elmélkedünk arról, amit érzékelünk. Itt nem a gondolkodásunkra van szükség, hanem a csendes nézésre és látásra. A szagok és illatok, a hangok, az ízek és a bőrünk általi tapintásara. Amíg nem érzed totálisan magadat, maradj itt. Hagyd, hogy a lelked is megérkezzen, igyekezz türelemmel várni.
S csak aztán jelöld ki magad számára azt az utat, amin tovább akarsz haladni. Itt már nem az lesz a lényeg, hogy melyik magas hegyre akarsz a leggyorsabban feljutni, se nem az, hogy hetekig henyélj a tengerparton. Úgy indulj, hogy tudod, ez is egy állomás lesz, egy kaland, egy újabb tapasztalás. Ha így indulsz, kellemes, újszerű felfedezések és kalandok fognak várni és nem az izzadtság és a kínkeserv.
Már tudod, hogy egyedül indulsz és kerülnek majd melléd időről- időre útitársak, akikkel hosszabb rövidebb ideig együtt haladsz és mindezt élményként fogod megélni. Élményként! Már most is ezt várja izgatottan a lelked, tudja, mert pontosan tudja, hogy merre akarsz igazából menni. Úgyhogy ha elérkezik a pillanat, indulj neki és minden segítséget meg fogsz kapni ahhoz, hogy a vágyott célhoz elérj. Indulj, nagy kaland lesz!