Hitvallás

Ha tudnám, az egész világot magamhoz ölelném… Ha tudnám, minden pillanatban beleúsznék veled a végtelen könnyűségbe.

Ha tudnám, elmondanám neked, mennyire jó, hogy életben vagy. Ha tudnám, elringatnám benned a síró gyermeket. Ha tudnám, ott lennék veled betegségben, szenvedésben, félelemben. Ha tehetném, veled lennék a bódultságban, és a tátongó űrben. Ha lehetne, addig ölelnélek, míg a szorongató magány elcsitulna benned. Ha tehetném, kiszolgáltatott és meggyötört lelkednek elmondanám, mennyire szerethető vagy. Ha tehetném, megmásznám veled a legmagasabb hegyeket és átmennék veled a legnagyobb hullámokon. Ha szeretnéd, öröm könnyeket és mosolyt csalnék az arcodra.

És ha kérnéd, átadnék neked mindent, amit erről eddig tapasztaltam és megtanultam, hogy végre elhidd, nem vagy többé tehetetlen és kiszolgáltatott. Az egész világot és benne téged is magamhoz ölellek, hogy elhidd, képes vagy változtatni és újrakezdeni az Életedet. Ez az a pillanat. Ez az a könnyű pillanat.

Gabi Vida

Néha elég egy belső pillanat, amikor megállsz és figyelni kezdesz arra, mi történik benned.

A hivatásom és az írásaim az önismeret, az érzelmi intelligencia és a belső jelenlét témáit hozzák közelebb hozzád, hogy egyre tisztábban ráláthass arra az útra, ami igazán a tied.

https://www.vidagabi.hu
Previous
Previous

A figyelem és a könnyedség ellebbenti a fátylat

Next
Next

Megkönnyebbülés