Az első fejezetet nem választhattad meg…
Lehetsz úgy, ahogy most vagy.
Lehetsz bizonytalan, fáradt, dühös vagy éppen reményteljes.
Nem kell rögtön tudnod, merre van tovább. És ha van kedved, adj két percet, hogy a következő sorokat elolvasd.
…
Néha elég csak megérkezni egy pontra, ahol egy kicsit jobban látod magad és a történetedet.
És talán egyszer majd azt is el tudod dönteni, hogy szeretnél-e továbbindulni valamilyen új irányba.
Most egy történetet szeretnék elmesélni neked 2 percben.
…
Sokáig bennem is voltak kételyek, hogy mennyire határoz meg a múltam és mire van valójában ráhatásom.
Aztán egyszer csak rájöttem valamire…
Nekem is vannak a felmenőim között olyan emberek, akik finoman szólva nem voltak szentek. Emberek, akik hibáztak, rossz döntéseket hoztak, sebeket adtak tovább.
És akkor, hosszú idő után nem csak rájöttem, hanem végre szívből is megértettem valami nagyon fontosat.
Megkaptam az első fejezetet. Nem választhattam.
Haragot, csalódást, hiányt, elkeseredettséget éreztem, és bár időről - időre enyhült, tartósan nem változott az érzés: igazságtalanul ki voltam szolgáltatva.
Ez az élmény akkor kezdett el megváltozni és végül elillanni, amikor mélyen, igazán, szívből elfogadtam azt, hogy ez az első fejezet mindig velem fog maradni.
Ez az elfogadás folyamat természete, nem egyik pillanatról a másikra történik.
Olyasmi, mint amikor hosszú idő után újra szabadon ízlelheted meg a friss forrás vizet, és kortyról kortyra megérzed, hogy az éltető élet cseppjeit veszed magadhoz.
Amikor megérzed az ízét, a hőmérsékletét, az áramlását, a textúráját, ahogy a testedre és az érzékeidre hat, ahogy felélénkít vagy éppen megnyugtat.
Amikor az ősi szomjadat oltja. És akarsz még belőle. Újra és újra.
Azt hiszem, az egyik legnagyobb szabadság annak a felismerése, hogy elfogadhatom és együtt élhetek a múltammal, hiszen már nem csak az határoz meg.
Nem választhattuk meg az első fejezetet.
De nagyon is van ráhatásunk arra, hogy hogyan folytatódik a történetünk.
Talán nem is úgy, hogy egyetlen nagy döntéssel egyszerre mindent átírunk.
Hanem beszélgetésről - beszélgetésre.
Felismerésről - felismerésre.
Kapcsolódásról - kapcsolódásra.
Kortyról - kortyra.
Néha egyedül.
Néha valakivel együtt.
…
Az elmúlt években újra és újra azt tapasztaltam, hogy a valódi változások ritkán születnek egyetlen nagy felismerésből.
Sokkal inkább úgy jönnek létre és alakulnak, hogy újra és újra megízleled a forrásvizet, belépsz egy megtartó térbe, egy biztonságos és éltető helyre, ahol jó lenni, ahová időről - időre vissza lehet térni.
Éltető vízért menni.
Ahol rá lehet nézni arra, hogy melyik mondatot és fejezetet írjuk tovább akaratunk ellenére.
És ahol lehetőség van valami újra.
Arra, hogy megszülessenek azok a mondatok is, amelyeket már mi írunk a saját történetünkbe.
Ezt a fejezetet elkezdheted bármikor, ez rajtad áll.
Ami pedig rajtam múlik, az a tér, a folyamat, az közös munka lehetősége, amiben megírhatod a következő új fejezetedet.
Ezért július 15-ig korlátozott számban, 3 új “történetírónak” tudom felajánlani a kedvezményes nyári folyamatkísérő csomagot.
Ha kíváncsi vagy a lehetőségekre, a csomagok részleteire vagy arra, hogyan dolgozom, mindent megtalálsz a honlapomon:
És végül itt hagyok neked egy kérdést:
Ha most bárhogyan megírhatnád a következő fejezetedet, mi történne benne?
Szeretettel, Gabi
